A kémiai elemzés fontos az anyag minőségének meghatározásához és ellenőrzéséhez, mivel az anyag tulajdonságai megváltoztathatók ötvöző elemek hozzáadásával az alapanyaghoz. Ezenkívül bizonyos elemek használata az anyagokban korlátozott lehet, ezért a nyomelemzés fontos az elemek hiányának kimutatására. Különböző technikák állnak rendelkezésre és alkalmazzák az ötvözetkémiai elemzés során, és a technika megválasztása az anyag alapjától, fokozatától, geometriájától és a rendelkezésre álló anyagtól függ. Ezek a technikák a következőket tartalmazzák:

A fenti felsorolás nagy részét emissziós technikaként írják le, ezért magában foglalja a meghatározott elem hullámhosszú fotonjának mérését, amely a célelemben lévő elektronátmenet következtében keletkezik. Az emissziós technikák változhatnak a mért specifikus elektronátmenetek és a hozzájuk tartozó energiák, valamint a mintaindukciós technikák, az elválasztási mechanizmusok és a detektálási technológiák tekintetében.
Általában a mintát gerjesztő technikával táplálják be az analizátorba. A célelemeket ezután egy bizonyos energiaszintig gerjesztik, és amikor az eredeti állapotukba lazulnak, minden atomhoz egy fotont adnak (az energia megőrzése). Mivel ezen átmenetek többsége egyidejűleg történik, a foton "nyalábját" egyedi hullámhosszakra kell felosztani.
Az említett technikák egyike sem rendelkezik korlátozásokkal a megmunkálható ötvözetek típusa tekintetében, így általában ugyanaz a technika alkalmazható a szénacélra, mint a cinkötvözet. A laboratóriumban az ötvözet típusok általános konfigurációja a következő:
Számos vizsgálati szabvány szabályozza ezen ötvözetek elemzését, mivel a specifikációkat általában az ötvözet típusa vagy elemzési technikája határozza meg. Az ötvözet leggyakoribb kémiai tulajdonságai a következők:
Mint látható, sok olyan technológia létezik, amely képes ötvözetkémiai elemzésre. Mindig konzultáljon a laboratóriummal, hogy eldöntse, mi a legjobb megközelítés az elemzéshez a céligények és a minta konfigurációja alapján.