Polimer stabilizátor elemzés

Kromatográfiás analízissel határozzuk meg a stabilizátorok azonosságát és mennyiségét a műanyagokban.

Az antioxidánsokat arra használják, hogy megvédjék a polimereket az oxidatív lebomlástól a feldolgozás és a felhasználás során. Az antioxidánsok lehetnek elsődleges antioxidánsok és másodlagos antioxidánsok is. 

Elsődleges antioxidánsok

• A szterikusan blokkolt fenolok (pl. BHT) hidrogéndonorként hatva elkapják a peroxigyöket. A legtöbb moláris tömege magasabb, mint a BHT, hogy csökkentse az illékonyságot és a migrációt.
• Az aromás aminok hidrogéndonorként működnek, de elszíneződést okozhatnak, ezért főként gumi anyagokban használják őket.

Másodlagos antioxidánsok

• Egyesek (például a foszfit másodlagos antioxidánsok) a hidroperoxidokat stabil termékekké alakítják, míg mások, például a tioszinergisták, lebontják a hidroperoxidokat.

Alkil gyökfogók

• Az alkilcsoportok kölcsönhatásba lépnek olyan alkilcsoportokkal, amelyek egyébként lebontják a műanyagot. Ide tartoznak a HALS (gátolt amin fénystabilizátorok, amelyek szintén támogatják a fénystabilitást), hidroxilaminok, benzofuranon.

A fénystabilizátorokat használják a polimerek megvédésére az UV fény hatására. Ebbe az osztályba tartoznak az UV abszorberek és a HALS.

UV abszorberek

• Ezek az adalékok elnyelik az UV energiát, amely egyébként a polimer lebomlásához vezethet. Ilyenek például a 2-hidroxi-benzotriazolok és a 2-hidroxi-benzotriazolok.

HALS (blokkolt amin-fénystabilizátorok)

• Ezek az adalékok elszabadítják a szabad gyököket. Általában nagyobb moláris tömegűek és megújulóak, így hosszú távú hő- ​​és fénystabilitást biztosítanak.